ÖSZ (az imádott) Ha a rozsdáslombú hegytetőkről vattafényű ködleányok settenkednek elő, hogy a lustán elnyúló völgyek ölébe hajtsák fejüket, ha a prés torkából édes must csorog, ha a játszi szellő pianissimója vad furiosóvá válik, ha zúgó szelekkel nyargaló záporok itatják a szomjas földeket, ha lassú ökörnyál úszik el ablakod előtt, ha nem kóborolhatsz a mély avarban szűk ösvényeken gombát kutatva, mert bezárnak a zord esők, ha a kunyhók falán hervadni kezd a repkény és az utak mentén vetkőznek már a fák, ha a hegy ormán átbukó reggeli nap bíbora hunyorítja szemed, ha a fürgén surranó gyík álmos lassúsággal keresi a kövek melegét, ha a zöld nyugtató hatalmát a rőtpiros, a rozsdabarna és a fáradtsárga veszi át, ha a kora reggeli madárfütty trillái bágyadtabbnak tűnnek, ha ablakod szegletében meg-megjelenik a csillanó dér, ha az éjszakai csendet hűs szellő döngicsélése kíséri, ha a hátramaradt fürtökön ezüstösen csillog a harmat, ha a bágyadó napsugárnak veted hátad, hogy ellopd tőle az elkszönő meleget,s ha írígy pillantásokkal kíséred a meghalásba való belenyugvás misztikus csodáit, tudhatod, itt van az Ősz.