Az 59. születésnapom tájékán én azt hittem, hogy az én életemben már semmi új és érdekes nem fog történni. Ekkor kaptam ajándékba a páromtól egy számítógépet. Furcsán nézhettem, mert a férjem kétségbeesett arcát meglátva - azonnal sűrű köszönömökbe fogtam - már-már túlzásba is vittem tán. Aztán tervezgettem, megcsináltam a helyét az íróasztalon, mit teszek alá, mellé - milyen kis matricácskát rakok a monitor sarkára és végül- de nem utolsó sorban - mivel takarom le, hogy ne porosadjon. Két napig csak nézegettem, takarítottam, a monitort fényesitettem szép fényesre ablaktisztítóval. Ugy hogy elvoltunk.....! Aztán egy nap levettem a terítőt!!!! Prüntyögjünk - mondtam! Odaültem mellé és gyér - rég elfeledett gépelési tudásommal a keresőbe beírtam valamit, azt mondták ott mindent megtalálok. Családom kaján örömmel figyelte igyekezetem, és időnkénti bosszus kitöréseimet ha " influenzás " lett a gépem. Azóta eltelt pár hét, és mi örök szerelemben élünk. Keresztelő ugyan nem volt - de a gép csak PRÜNTYIKE maradt. Reggel elsö dolgom meglátogatni, kicsit letörölgetni amúgy is patyolattiszta monitorát, és leszedni róla a " terítőt " ami már csak egy egyyszerü konyharuha és nem a keresztelő csipketeritője! Mára már a puff is számítógépes székre változott, mert életem legnagyobb részét új szerelmemmel töltöm!